Versek

Mellettem fekszel

Megosztás

 

 

Mellettem fekszel, kíváncsi éjjel,

kérdezek és te halkan emlékszel,

ott voltunk én-te, felhőt haraptunk,

pont ilyen nap volt, közel az arcunk.

 

Szerettük, szép volt, nem ilyen gyönge,

megrágott, csúnyán szabdalva-öltve,

ez maradt, néma fájdalmas képek,

gondolom… és a hasamra nézek.

 

Mellettem fekszel, az ablak nyitva,

árnyékod bújik hozzám kacsintva,

hiszen te ismersz, nem is kell szólnom,

itt fekszünk ketten, a takarómon.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.