Versek

Mi ketten

Megosztás

A hangod volt, amibe először szerettem,

egy bátortalan pillantás

és tudtam, hogy mi ketten

akkor is, ha közénk állnak százan,

egyszer egymás felé indulunk,

ha kell, hát álruhában.

Egy lépés, majd kettő…

olyan messze voltál,

ahogy félszegen intettél

egy keresztútnál.

De akartalak, és  jobban bárminél…

képzeld… titokban már becéztelek

és amikor ideértél…

emlékszel? hirtelen ifjak lettünk és részegek…

Csak bámultál, én bámultalak,

és tudtam, hogy mi ketten

egymásnak maradunk

még akkor is… ha könnyek hullanak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.