Versek

Mosollyal

Megosztás

Benne volt a világ… az

egész világ a mosolyában.

Egy csepp fény, amit ha megláttam

tudtam, átrepül az égen, át az egészen…

és megérint valakit.

Békét mosolygott. A lyukakra foltot,

virágra szirmait,

és én kértem, hogy csak kicsit

adjon másnak, nekem maradjon,

ne a világnak.

– Ez a tiéd, mondta egyszer,

– magaddal viheted…

és én versengtem a holddal,

szaladtam a beteg, sápadt mosollyal

és tudtam, nekem ezzel fizetett,

az utolsóval…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.