Versek

Most itt vagyok

Megosztás

Itt ér az est,

bódít a lemenő nap,

hamisat fest,

az égre csodát harap.

 

Borzol a szél,

alattam ködös tóban,

hal evickél,

csobbanás hazug szólam.

 

Idegenként,

szótlanul nézem végig,

kék lepelként

csapódik víz a stégig.

 

Taszít vagy húz,

szélhámos hangulattal,

apróra zúz,

megöl egy mozdulattal.

 

A belső csend,

különös ismeretlen,

helyre billent,

hagyom hogy átöleljen.

 

Most még vacog,

testem mozdulni restell,

még itt vagyok,

majd egyszer indulnom kell…

 

  1. 07.16.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.