Versek

Most már

Megosztás

Nem tudom előttem milyen voltál,

és már én sem vagyok az a régi,

lehet a korunknál fogva változunk,

vagy mindkettőnk újra gyermekkorát éli.

Mert szerettek már sokan…

de te ezt úgy tudod, pont úgy,

ahogy én akarom;

sírva nevetősen bolondosan,

egybeérve is – szabadon.

Nem tudom előttem milyen voltál,

csak azt, hogy most milyenek vagyunk,

és hogy most már mind a ketten…

ugyanarról álmodunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.