Versek

Mutatós obsitos

Megosztás

Átlagos reggel, átlagos pillanat,

Szokásos gőggel csináld meg magadat,

Tűsarok, műtőgy, hatalmas szempilla,

Valóság, tények… megmarad holnapra.

 

Megrajzolt világ, két óra a sminked,

Feszülő farmer, átlátszó az inged.

Na, ez az kislány! Nincsen semmi hiba,

Össze lett rakva a karosszéria.

 

Nézd meg magadat, megrekedsz egy szinten,

Ezt vagy te drága, más egyebed nincsen!

Lepukkant panel, hatalmas adósság,

Enervált szépség, kiégett valóság.

 

Színtelen démon, áttetsző jelenés,

Nem vagy te senki, csupán egy feledés.

Akarsz valamit? Kellene nagyobb mell?

Apuci állja, neked csak szopni kell.

 

Elég az álca, megindulsz hirtelen,

Rózsaszín szandálod koppan a flaszteren.

Valódi világod lehull a porba,

Büszke vagy magadra, beálltál egy sorba.

 

Micsoda mérkőzés, hatalmas játszma!

Ki itt a legszebb? Valóságos dráma!

Versengő múmiák, esendő birkák…

És neked az utca – már csak egy színház!

 

Ilyen vagy bébi, nem élhetsz szabadon,

Lakatlan búra festői nyakadon.

Gőgösen ingó félcédulás lélek,

Széthulló egész, különálló részek.

 

Hová mész drága? Messze a valóság!

Ez itt az élet, ez itt az igazság!

Akárhogy nézzük, hiszed, vagy nem hiszed,

Mindaddig játszol, amíg csak van kinek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.