Versek

Na tükör!

Megosztás

Reggeli bágyadt tántorgás,

fürdőbe vetett remény,

ott lóg a tükröm, egy bajforrás,

gúnyosan nevet felém.

 

Színtelen orcám fintora,

grimaszba húzott mosoly,

hogy lett a tokám már ekkora,

két szemem pedig komor?

 

Na tükör, nézd csak, fordulok,

kihúzom szépen magam,

jobb lesz, ha elröstell foncsorod,

nem vagyok már ránctalan.

 

Szeretem bágyadt lényemet,

szeretem, amit mesél,

szeretek minden heget-sebet,

hiszen már mind az enyém…

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.