Versek

Negyvenharmadik

Megosztás

Hát megint tél lett, lecsapott rám.

Majd szarkalábat karcol belém…

ismerem már, mindig gorombán

bánik velem – az év elején.

 

Megint tél lett, s ha szíve lenne,

az a karácsony… úgy gondolom,

s a január árnyékot vetne

reménytelen téli napokon.

 

Ilyenkor minden áll és fázik,

hiányzik a piros és a zöld,

és pucér a táj és jól látszik,

hogy az ég az ég… a föld az föld.

 

Megint tél lett, a szív megbékél.

Ma már ez is velem utazik,

mert hát ez nem csak egy újabb tél…

nekem már a negyvenharmadik.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.