Nekem sírhatsz, felém futhatsz…
a bajok elől majd elrejtelek,
velem játszhatsz és rám kiálthatsz,
én levegőt csak így vehetek.
Bár kezed kicsit eleresztem,
de nem változom, s nekem – te
nem változhatsz,
míg messze leszel, tudd, hogy bennem
akkor is, és… mindig itt vagy.
Csoda ez a vers!Oly finom sorokon fut, mint a pillangó selymes szárnya.El is röptet minket lelkünk, gondolataink mélységéibe. <3 Gratulálok!
Nagyon köszönöm kedves Olga <3
Szép