Versek

Nélküled

Megosztás

Ma megint úgy elsiettél,

még ágyban fekve hallottam

a kávésbögrék koccanását,

ahogy a víz elnevetgél,

és pajzán hanggal rácsobban

a pultra, mintha provokálnád.

 

Újabb tenélküled nap lesz,

olyan „miért nem hívsz már?” nap,

utálatos, néma percekkel,

és húz utánad az arcszesz,

hogy az illatát még másnap

is érezzem, míg idefekszel.

 

Szürke pók is csak vánszorog,

légytetemek között szikkadt,

gunyoros hálót sző a falon,

hol csók ígérete csorog

és hazatért remény ringat,

mint elaltatott bűntudatom.

  1. október 21.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.