Versek

Nem szavak kellenek

Megosztás

 

Megint úgy bámulsz rám

és egy vállrándítással üzened;

volt ez így már sokszor,

én csak sóhajtsak mélyeket.

Mintha ettől minden megoldódna,

te nézel – én zokogok,

a hangod is gúnyosan hallik,

„ne szívass már, Édes,

ez valami asszonydolog?”.

Nekem meg alig marad levegőm

mire ráébredsz,

hogy ide nem szavak kellenek;

ekkor magadhoz húzol –

egy perc… látod..

már a karodban pihegek.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.