Versek

Nesztelen észlelés

Megosztás

Autó suhan át az éjen,

Nagy haragja tartja ébren

Heves lelkét, úgy kormányoz,

Szapul, mocskol, némán átkoz.

 

Megbecsülés, elismerés

Nincsen immár, nem hogy kevés.

Sem utódok, sem elődök,

Sem az asszony, sem a főnök.

 

Kormány recseg, fék csikorog,

Perdül – fordul, majd kiforog.

Vakító fény, zajos, lármás,

Nincs más, csak egy szívdobbanás.

 

Hangfoszlányok innen-onnan,

Majd néma csend, és titokban

Elmormogott fohászkodás,

Bús embernek nem maradt más.

 

Ne méltányolj, nem kell csodálj!

Minden jó volt… inkább dobálj

Csúf szavakkal, bármit tehetsz!

Szeretlek, s te viszont szeretsz.

 

De az árnyak nem engednek,

Hiába már… messze visznek.

Minden jó volt, szép, felhőtlen,

Kár, hogy lelkem nem volt ébren.

 

Ezért ne sírj, minden rendben,

Elbújok egy szellemkertben.

Ott várok Rád, és majd egyszer

Együtt leszünk, ne felejtsd el.

 

Kopjafámra véssék mélyen,

Itt nyugszik, ki életében

Békétlen volt, néma gyermek,

Halottja e komor versnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.