Versek

Nézd a csendet

Megosztás

Nézd az erdőt, nézd a fákat,

a zaj tisztásán ül a csend,

belénk olvad, onnan árad,

csak a szívre figyel, odabent.

 

Nézd a tágas némaságot,

eső zörget, felhő dalol,

a semmiben megtalálod,

és látod, ahogy föléd hajol.

 

Nem sietek, beszélgessünk,

a nihillel körbevéve,

világ ordít el mellettünk,

bele… a süket messzeségbe.

 

Nézd az erdőt, nézd a fákat,

szólok, ha majd elfáradok,

magunkat nézd, hogy a bánat,

egy marék csenddel eloldalog.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.