Versek

Őszidő

Megosztás

 

 

Pislákol az ősz,

még felragyogja indián nyarát,

és a levelek, mint lángvörös vércseppek

elnyelik a talpak sóhaját.

Majd csípősre dermed a hajnala

és még több levelet szór a lábak elé,

mintha minden mélabút összehordana

és azt a szívekbe repítené.

Mit akarsz itt? – hallatszik valahol,

és amikor a tél rádörren,

az ősz csak méltósággal meghajol,

én? Én csak meghalni jöttem.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.