Versek

Rímen üldögélve

Megosztás

Lehetnél velem. Akkor nem más volna

lelkem menedéke,

és te lennél ki velem halad

s szövetségesem, nem egy papírdarab,

tussal televésve.

 

Vártam én… minek? Megint másképp jött el,

fényről lebeszélve,

és kigyúlnak majd lehullanak

jelentéktelen, meszes-üres szavak,

tegnap nehezéke.

 

Kérdések, harag. Most az ösztön diktál

rímen üldögélve,

de tintám épp hogy papírt harap

feleltél nekem… s lelkem  hozzád szalad,

ismét hazaérve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.