Versek

Róka koma

Megosztás

Erdő szélén sétálgatok, magam keresem,

róka koma elém toppan, szeme eleven.

Veres bunda, bátortalan, mégis jön – merész,

ravaszságát félretéve csendben szembenéz.

 

Rekedt hangján felém csahol, lépked éhesen,

elszaladok – hátranézek, ott áll éberen.

Apró róka látomása szívem feszíti,

tudom, sokáig nem nyughatom, visszarepíti.

 

Megint megyek, sétálgatok erdős terepen,

a rőt bundás jószágomat csak megkeresem.

Furcsa állat, ingerlékeny, szinte tajtékzik,

kancsi szemét rám mereszti… arcom fehérlik.

 

Lépek hátra, átlényegült rókám nyugtalan,

nyála csorog, most már tudom, célom hasztalan.

Visszajövök – súgom felé, ott áll, fenevad,

állkapcsa már lóg egy kicsit, szeme szívre hat.

 

Segítségért iramodok, rókám elveszett,

hűs teteme bús helyére mégis elvezet.

Erdő szélén, ahogy egyszer szembejött velem,

róka koma mozdulatlan fekszik a gyepen.

 

  1. 08.15.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.