Versek

Sóhajok

Megosztás

Egy világból ki, a másikba be,

és mindnek súlya itt marad,

mi körém tekeredve

lehúzza a vállamat.

Kérdezném, hogy hová rakjam,

de a bölcsek nem érnek rá…

elmentek egy kis időre,

gondolom a hegyek alá.

Én csak vánszorgom, csak előre…

egyik nap a másik után,

fel a hegyre, le a völgybe,

át a gondok nagykapuján

és azon túl, míg meg nem látom:

hogy már semmi sem valódi,

a válasz pedig itt van,

itt csüng a fákon,

épp elég csak hallgatózni…

most… ha nagyon csöndben maradok…

hallhatom hogy hogy fakadnak fel –

belőlem – az igazságsóhajok.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.