Versek

Sohasem hallgat el

Megosztás

 

Utána órákig néztem ki az ablakon.

Túl hirtelen lett minden olyan más…

azt hittem, Rólad is le kell mondanom,

így a miheztartás

végett három falat húztam magam köré,

egy a szerelmet, egy a hitet zárta ki,

a legvastagabb meg azt, amivé korábban

válni akartam, már nem maradt

sem levegőm, sem önbizalmam.

Elfelejtettem élni, játszani,

a világ is sokkal kisebbnek tűnt, olyan messziről néztem,

„ez egy ilyen büntetés… életfogytiglani” –

hittem, majd hajótöröttként elringatóztam

fél deszkányi szálkás kis reményen.

Meghalt bennem a vágy, hogy bármit is elérjek,

megfagytak az érzések, a gondolatok,

csak átengedtem magam a szenvedésnek

és elfelejtettem… hogy erős vagyok!

 

Erős vagyok! A legerősebb!

Soványan, kopaszon is mindennél szebb!

Hisz nem történt más, csak újra megszülettem,

és már látom, hogy a világ nem rossz, nem félnivaló…

és lehettem újra csecsemő, majd kisgyerek,

szabadon esetlen…majd kamasz, bátran lázadó,

és látod, már közelebb is vagyok, egészen közel,

és ígérem, bennem ez a kamasz

már sohasem hallgat el.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.