Versek

Sorstánc

Megosztás

 

 

Kés élén szédeleg a jelen

és talpon vágja minden pillanat,

de már tudom, hogy ez ilyen,

mikor minden bajom összeszalad.

Olyan kényes a világ egyensúlya,

néha szabadságra megy a józanész,

és én sebezhetőn, egy izzó fogantyúba

kapaszkodom, hátha a remény hazanéz.

Álmokat rabol a félelem

és télidőbe kergeti a tavaszt,

lassan felfal mindent, hogyha engedem,

 

hogyha engedem…

de már tudom, hogy csak azt

kell mondanom: rend van itt, itt legbelül,

hisz mindig marad bennem annyi,

amiből adhatok önzetlenül.

Lehet, hogy csak pár maroknyi,

és néha csak a tűnődés szépségét,

a csendet nyújthatom,

amiben a gondolat lágyan felenged

és csak suhan pilleszárnyakon.

 

De hirtelen fontos lesz a jelen

és gazdaggá válik minden pillanat,

mert egyensúlyozni kell, ez ilyen,

a sors elvesz… és néha visszaad.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.