Versek

Sötétben

Megosztás

Sötétben

Fekszem a sötétben, most nem térít el semmi,
csak rápattanok egy gondolatra
és hagyom szaladni,
egyre tovább látok…
milyen virgonc is a képzelet,
bennem a lámpások
felgyújtják az éj-eget, majd…

felébred a kétely, cseppekben
szivárog, és hirtelen rám kiállt,
jaj én már semmit sem látok…
csak fekszem és gyakorlom a halált.

De hisz itt, a sötétben
én varázsolni tudok!
Csak átlépem a kételyt
és tovább száguldhatok,
fent megcsókolok pár csillagot, a holdat…
és ahol valóság és remény összeolvad,
ott a félsz már utol sem érhet,
és úgy alszom el, hogy
megkaphatom az egészet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.