Versek

Sötétben

Megosztás

 

Néhány napja, mintha az eddig szendergő

gondolataim lázadnának fel,

alig alszom. Testem egy ágyban hempergő

omladék, tele elméletekkel.

Nem érinthetők, kezem súrolja mindet.

Távolról gyötörnek, miközben én

csendben várom, mi szemembe álmot hinthet.

 

A nappalok kibírhatók, irányítom

a fejemben cikázó képeket.

De ha behunyom a szemem, beindítom

ismét e fondorlatos lényeket.

Szikla zuhan a mellemre, nyom, fojtogat,

ha nem görgeti le senki rólam,

lassan összezúzza valahány csontomat.

  1. 06.04.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.