Versek

Szárnyalnék

Megosztás

Talán megmenthetném az elmúlástól…

a lényeget, ami belénk költözött,

itt vagyok én mindig, csak megszokásból –

elbújtam a sorok között.

 

Ösztön ez, hisz kimondva szép az élet…

örök fiatal marad itt legbelül,

a lélekből kizúdult sóhaj mélyed –

majd fel, a magasba repül.

 

Szárnyalnék én egyre feljebb, de félek…

hisz onnan senki se hallana többé,

szavakba fúlva halkulnék el végleg –

s magány válna börtönömmé.

  1. december 2.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.