Versek

Szégyenlősen

Megosztás

 

Akkor nem volt szégyenlős a reggel,

arcok, kezek járták combjait,

és egy hang belül – szeretned kell…

mindig… muszáj valakit.

Aztán üres lett a reggel,

árnyak, bilincsek, börtönök,

és a kulcs a zárba

már réges-rég beletörött.

Feszítővasat ide!

Szakadjon ki a helyéről minden!

És én kitéptem a szívem is,

mert nem volt kinek megőrizzem.

Az meg ott hevert a porban,

arcok, kezek vették körbe,

és csak te láttad, hogy ott van,

szégyenlősen, összetörve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.