Versek

Szerelmünk

Megosztás

Volt már folt a szivárványunkon,

ott díszelgett, mint egy sáros lábnyom,

akkoriban nem tudtam elfogni a tekinteted,

elfordultál attól, ami régen szép lehetett.

A legmélyebbre az döfött belém,

hogy rájöttem, a fájdalomban

már kevesebb a mi, mint az én.

És sírtam is titokban,

mert utánad a lakás üres lett…

majd később pont ez az üresség volt az,

ami kézen fogva hazajött veled.

Kibírtam. Nem hittem el,

hogy szerelmünk megfeneklett,

hisz ahhoz, hogy végre egészen hazagyere,

egy kicsit tényleg el kellett menned.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.