Versek

Szilánk  

Megosztás

 

Kicsit elterülök ma az ágyon,

hallom az ideges léptedet,

és szólsz hozzám és én nagyon bánom

hogy a perc ettől majd tönkremegy.

 

Fekszem, szemem előtt a visszaút,

előtte a valóság strázsál,

végül az idő szilánkokba rúg

amitől megvágja a lábát.

 

Hallgatom, a múltból szól a zene,

közben a szilánkot kutatom,

vagy csak a tévé… az üvöltene

és én aludtam egy sóhajon?

 

Úgy tol ki a régből az az álom,

ahogy a tegnapot feledted,

már más vagyok és nem is az ágyon…

én már csak őrködöm feletted.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.