Versek

Szótlanság

Megosztás

Beszélj hozzám kérlek,

ez a szótlanság idegen,

fordulj felém… félek,

kiálts, azt is elviselem.

 

Közönyöd sóhaja

hidegen vicsorog köztünk,

és kiradírozza,

amit féltve őrizgettünk.

 

Közlékeny a bánat,

mikor csendbe burkolózik,

könnyen rabbá válhat,

nyögve bolyong, hánykolódik.

 

Hajolj hozzám kérlek,

mikor csendbe burkolózol,

előbb én beszélek,

szavad úgyis visszacsókol.

 

Erőnk többre képes,

átfon, így talál kiutat,

vár egy szenvedélyes,

mindent felmentő mozdulat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.