Versek

Tavaszom

Megosztás

 

Nézd, puhán szitál a tavasz,

napsugaras békét tanít,

és zsenge nyárfaillata körbeleng…

látod; szelíd… és milyen szép a csend.

Tegnap ébredt, télhalálból,

én mégis ígéretet érzek benne,

a fákon rügyeket, látod; éppen élni kezdenek

mint apró, felolvasztott

reményfakadások.

Az én tavaszom…

melybe besötétült egy félelem…

pedig lennék én is szertelen,

szép ruhában ringatózva…

veled csobbannék egy halványkék,

illatos távolba… de…

én pont tavasszal szenvedek.

Tavasszal, mikor a virágokkal kellene nyílnom,

nem a föld alá fagyva,

magamra maradva…

Nem mélyen, levegőtlen eltemetve…

látod; puhán repdes kint a tavasz,

jaj, engem is vihetne…

 

1 thought on “Tavaszom

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.