Versek

Tél jöjjön tavaszra

Megosztás

Kint mosolygott a nyár,

én mentem volna,

mentem volna már, de

az infúzió lassan csepergett,

fáradt voltam…

inkább aludtam egyet.

Kint mosolygott a nyár,

én mentem volna,

mentem volna már, de

hiába szerettem, akkor

nem csókolhatott napsugár.

Fáradt voltam, csak

piszmogott a méreg,

ráérősen szivárgott belém,

balra egy lány fehér arccal nézett…

csak nézett maga elé szegény.

Kint a nyár csak mosolygott,

mosolygott és az ablakra száradt,

és kendőm alatt a veríték

mint világot égető gyalázat…

restellve hagyott foltot.

 

Kint mosolygott a nyár?

Dehogy mosolygott!

 

Nevetett és nézte a bolondot…

engem, és én is csak nevettem,

nevettem az égboltot…

reggel még láttam, valami volt ott…

Csak nevetett a nyár,

ráült… ráült a nyakamra,

és én úgy akartam már,

hogy ezentúl a tél jöjjön tavaszra.

 

  1. február 20.

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.