Versek

Titkaim

Megosztás

Nem sekélyes tavacskában

eresztem vízre szellemem,

nem kétkedés bakancsában…

de nagyon mélyre engedem.

 

Más időben mutatkoznak,

bugyognak mélyről gondjaim,

ha akarom körtáncolnak

az igazság porondjain.

 

Vagy maradnak némaságban,

titokként őrzött bölcselet,

a publikum álruhában

tán ettől kapna vérszemet.

 

Túl sötétek… tengermélyek,

nemesek, szépek, régiek…

a vigyázott, bús rejtélyek,

hogy könnyük szóljon bárkinek.

 

Nem maradok talpig pőre,

takarni fognak titkaim,

mert rostákon tündöklőre,

készre szűröm gondjaim.

 

De levésem rejtelmesen,

sorokba lopva lényeget,

túl kimondott érzelmeken…

egy versből muszáj értened.

 

Nem asszonyi misztikusság…

egyébtől élek burokban,

a fájdalmat elhazudták…

az ember reszket… titokban.

 

  1. 07.30.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.