Versek

Úgy láss

Megosztás

 

Nincs már olyan, hogy nélküled,

látom magunkat – én ágyban fekve,

vékony kezem a kezedbe

kapaszkodik, hófehér ízület.

Öreg szerelem és abban

tükörtekintet – és már csak annyit

veszek észre zilált-morbid

önmagamból, mi belül maradtam.

Jaj úgy láss Te engem szépnek

mosolyban élőn, csóktól reszketőn,

mint káprázat a hegytetőn,

ahogy haját engedi a szélnek.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.