Versek

Ugyanaz vagyok

Megosztás

Rámléptek az évek, látod?

Csinos kis lábnyomot hagytak,

majd elvittek pár huncut álmot

és velejét a vágyaimnak.

Az időből már magamnak szánok többet,

és csak úgy megszokásból

rádmosolygok, látod mától

engem minden gyönyörködtet.

Rég eldőlt már, hogy ki vagyok,

akkor minek keresgessem…

elfogadom, mint ez a lassú

rombolást a testen.

Nem sértődöm, nincs is miért,

épp csak kimentem a divatból,

mind ahogy tejért

szaladok kócos fejjel reggel hatkor.

Félre hát haszontalan kritikák,

én akkor is ugyanaz vagyok,

szerintem csak a világ…

a világ változott nagyot.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.