Versek

Újraültetek

Megosztás

Még mosolyog  véremben a pohár bor,

amit a vacsorához ittam,

és ma  alig fáj, ami fájni szokott,

szép ez a kora nyár, ami itt van,

ölel a csend,  most boldog vagyok.

Jó lenne így még néhány évet,

vihar nélkül, itt… a csendben,

valami csak összeköti az egészet,

a régit… és aki azóta lettem.

Akárhogy lesz, a lényeg úgyis megmenekül,

hogy belőle vethessek új életet,

és ha romokat látsz csak magad körül,

engem ne félts – én újraültetek.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.