Versek

Utak

Megosztás

Megint futok, falak mentén,

biztonságot tapogatva,

senki sem szegődik mellém,

senki, aki elfogadna.

 

Nehéz az út levegője,

szorongásom súlya nyomja,

menekülök is belőle,

szaladok egy új álomba.

 

Odaérek, hamis ábránd,

cél nélkül nincs útnak vége,

most sem látok szép szivárványt,

húz a bánat betegsége.

 

Túl a részeg valóságon,

fantáziám kába madár,

gennyes sebeimet rágom,

harminc évem pont így talál.

 

Majd a közöny… jó megoldás,

nagy semmibe beleülök,

nem baj ha az alja rozsdás,

lábam alatt hangya nyüzsög.

 

De idelent, vaksötétben,

száraz múltam esélyt tapint,

jövőm érint, ő tart ébren,

szemen csókol, mesél megint.

 

Megmutatja mit találtam,

itt az alján… magam mélyén,

milyen kincs van most már nálam,

mi lesz velem, utam végén.

 

  1. 08.28.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.