Versek

Utolsó levegő

Megosztás

Úgy képzelem, hogy majd

beszakadok valami sötétbe,

egyedül, ahol a fájdalom

már csak az enyém,

ahol annyiféle emlék bújik,

mégis minden márványkemény.

Oda már csak néhány titok jön velem,

és mit elmesélni nem volt erőm…

az tarthat a semmiben.

 

De ha kicsit megbújhatok bennetek,

ha a lélekről lehull a közöny,

talán olyan könnyű leszek,

hogy az utolsó levegőmmel

egy fényes kis csillagra költözöm.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.