Versek

Utolsót, a kisasztalon

Megosztás

Eresz alatt csattog a tél,

vörösbársony pohárcsengés jelzi,

ma karácsony van, hazatér

a lélek, ideje megpihenni.

 

Lidérc les az ablakomon,

egy ismerős kéz… mintha intene,

jégcsokorral tovaoson,

s visszanéz, figyeli megérzem-e.

 

Régi arcod velem ébred,

csak belemosolygok pár csillagot,

kopog a csend, elkíséred,

és én beengedem az illatod.

 

Körbeleng, én úgy siratom

a visszacsalogatott emléket…

egy kis fa állt az asztalon,

és rajta millió csillag égett.

 

Azt mondanád, hogy ez így jó,

hiszen karácsony van, családünnep,

dúsan ég a csillagszóró,

ma a szentek áldják mindenünket.

 

Feldíszített emlékárnyon

mégis sírva talál a hajnalom,

most is azt a kis fát látom,

azt az utolsót… a kisasztalon.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.