Versek

Vallomás

Megosztás

 

 

Tükör előtt ér a hajnal,

táskás szemmel, kusza hajjal.

Most még bizarr ez a látvány,

göndör bozont mégsem hátrány.

Össze vissza tincs egy gebén…

sebaj, mondom – ez az enyém!

Pőre érzés kísér olykor,

többen kérdik… soha jobbkor:

hosszú hajam miért engedtem?

Ekkor magam ismételgem:

nem engedtem, ez az ára,

betegnek nincs frizurája.

Meghökkennek, elképednek,

ezzel meg is elégednek,

zavart arccal félrenéznek

legtöbben, mert nagyon félnek.

Tudom, néma harcot vívtam,

sok embernek meg sem nyíltam.

Most itt vagyok… kerülj beljebb,

jól vagyok, és még erősebb.

 

  1. június 12.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.