Versek

Vér… az sosem folyt

Megosztás

Nem, vér az sosem folyt,

foltok sem csúfítottak,

csak elküldtem egy mosolyt…

én így tűntem boldognak.

  

Segítség! Fulladok!

Már a lelkemen trónolt,

a többiek mind vakok?

Hisz egy fenevad csókolt.

 

Különös játszma volt,

egy kétszínű gaztevő,

ki aljasul megzsarolt,

és nem maradt levegő.

 

Hallgattam, reméltem.

De hol az út? Ki segít?

Ha a világ hiszékeny,

szenvedés miért szelíd?

 

Semmi sem volt elég…

én bűnbaknak voltam csak,

sok félretett büszkeség,

s önérzet… mind elhagytak.

 

Cinikus káromlás,

a szavak nagy mestere,

sok tagadás, megbotlás.

csak ide ne gyere be…

 

Felnövök, elmegyek!

Így ébredt egy hajnalom,

már gennyesek a hegek…

már tudtam, hogy elhagyom.

 

Nem… vér az sosem folyt,

de ő vesztett… jó érzés!

Azt hitte, ha nincsen folt,

hát nem történt jogsértés.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.