Versek

Zéró empátia

Megosztás

Nem felejtek. Részvétlen némaság,

hát mit kezdenék vele…

akkor sem tudtam, most sem akarok,

persze zavar, és igen, hazavág

a pokol útlevele,

amit a kezemben tartogatok.

Néhány közeg…. csak önkép nélküli,

rosszabb a hallgatásnál,

hogy is érhetett volna fel ehhez?

A megértést az okos szív szüli

ahogy bölcsen kalapál,

az ostobán pulzálón megbélyegez.

Ma még nem felejtek, amit viszek,

belefér a zsebembe,

már csak magam körül takarítok,

van, akit utólag, érzelmileg,

(még ha nem is mindenre),

de alkalmatlannak nyilvánítok.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.